Az utolsó hónapok Pécelen

Sokáig vártam,hogy ezt a bejegyzést megírjam. Sokat gondolkoztam,hogy mit is irjak bele és mit ne... Nos vannak egyértelmű dolgok ,hogy mit nem fogok bele írni,de az mindegy :"D De úgy összeségében nemtudom :) 
Hát kezdjük ott,hogy életem eddigi legszebb nyara volt. MAJDNEM tökéletes :) 
A nyáron sokat tanultam ,fejlődtem ...
Nyáron ugye a szakmámhoz való gyakorlatot le kellett dolgoznom. Hmmm...Az már viccesen kezdődött ugyebár . Sikeresen nővérem szülinapján kifordúlt a térdem,pont a buli elején...De egy cigi egy kis alkohol és végig partyztuk az estét :) Hehe...  Hajnali 6 ig nincs megállás... :)

 Nos hát a továbbiakban nem pont a legkellemesebb napjaimat éltem meg... Ott már átkozódtam ,hogy fúúúj de szar nyaram lesz... Nos tényként elterveztem,hogy korházba kerülök olyat partyzok.. De nem így gondoltam ,hogy a lábam miatt:D Nos az orvos fogta a fejét,hogy ismételten megtörtént. De most hagytak kis időt ,hátha magától gyógyúlni kezd majd... Egy hét fekvőgipszre ítéltek :) Pokoli egy hét volt... Egész nap bezárva a szobába és az ágyhoz láncolva. Kibirható lett volna mondjuk,ha az a srác nem akkor dob ki ,akibe full szerelmes voltam :"D Persze mindezt egy ostoba félreértés miatt:D Hurrráááá! -.-

Kicsit depibe voltam ,de ilyenkor jön rá az ember,hogy mennyien is szeretik. Rengetegen aggódtatok értem és jöttetek látogatni ,ami nagyon nagyon naaaagyon jól esett... Viszont ez nem nagyon segitett a szerelmi bánatomon :"D  

No sebaj...1 hét szenvedés után újra a korházba kellet mennem... Jaaajjj én tökre abba voltam,hogy na most minden jó lesz...Biztos,hogy vagyo eléggé erős ahhoz,hogy magától elkezdjen gyógyúlni a lábim...Nos hát tévedtem. Dirrr... :D Még rosszabb lett:D Mert hát ismerünk engem... Nem birok megmaradni a seggemen :D 
Nos az orvosnak se kellett több már mondta is,hog hát rendbn akkor felszúrjuk :D Ezaz... :D Elkezdte magyarázni nekem,hogy jajj nem fáj igy ugy amugy :D Hát én kicsit kiborultam,hogy a francokat nem fáj... Átéltem már egyszer ne nekem akarja már bemesélni milyen érzés ! :D Jó oké miután meg nyugodtam felszurták és újabb 1 hét fekvőgipszre itéltek ! :D Ez az mondom... :D Abban az egy hétben is sok támaszt kaptam lelkileg és testileg is ...Sokan jötettek ,próbáltatok jobb kedvre deríteni... 

Mentek a baromkodások rendszeresen! Köszönök mindent mindenkinek még egyszer! 

Egy hét szenvedés után sikerült annyira helyre jönnie a lábamnak (szigoruan betartottam az orvos utasitásait) ,hogy a gipszet levették ,de járó merevítőt kaptam :D Az orvos csak rázta a fejét,hogy ezt meg kéne műteni. De én kiharcoltam,hogy neeeeeem! :D 

Vissza is kellett volna mennem a korházba újabb kontrolokra...De elkezdtem agyalni,hogy az utolsó nyaram ,itt Pécelen...  Emlékezetessé akarom tenni. És VÉLETLEEEEN elfelejtettem vissza menni :D
Elkezdtem a nyári gyakorlatot. Rengeteget tanúltam és fejlődtem...Eleinte nem szerettem ott lenni,de mára már imádok... Nagyon megkedveltem az ottani embereket és a helyet... A vendégeket is!
Mondjuk tény már az első napokba megvolt a tipik botrány :D Első nap összeugrottam az egyik fodrász alkalmazottal...:D 

Viszont mára már tudom,hogy jobb békében lenni...Igenis figyelnünk kell egymásra,össe kell dolgoznunk... A gyorsabb munkamenet érdekében. Ha látom,hogy a fodrász már nyakig a hajban áll igenis oda kell menni és közbn söprögetni körülötte a hajat... Másrészt baleset veszélyes is. Mert megcsuszhat a hajon... Ide vagy oda a büszkeség,hogy jajj de nem az én vendégem igen is néha segiteni kell a másiknak... Megtanultam a csapatmunka lényegeit...
De viszont nem erről akarok most itt regélni...Jöjjön hát az a rész amitől tényleg emlékezetes lett ez a nyár ...
Szereztem nem egy barátot ,aki jóbanrosszban mellettem volt...
Kazi...Kihuzott a legnagyobb depijeimből...És jobb kedvre deritett és ezt forditva is! 

Rengeteg embert megismertem és rengeteg emberrel jóba lettem...
És gyerekeeeeeek...Hogy mi mekkorákat partyztunk istenem!!!!!:D Világi bulik voltak! Sose felejtem el őket...

És az egyik bulinak köszönhetően vissza is kaptam ŐT! De el is vesztettem nem olyan sokra rá. :D Na onnantól szartam bele mindenbe ! :D És a nyárnak éltem.Buliból meloba,melobol buliba :D Fergeteges volt...:D 

És persze mennyi balhé is volt...MEg mennyi rosszaságba benne voltunk :D Hajjajjj...Ha ezeket most leírnám lehet,hogy holnap már a rendőrök vinnének el :"D  Úgy,hogy *hatásszünet* 

Szóval...:D Az egész augusztust MINDEN napját átbuliztuk :D Vagy át gengeltük! :D
ÉS a nyár utolsó bulija! :D Húúú...Ne részletezzük inkább:"D Tökéletes nyárzáró volt! :D 

De egy kicsit mesélek a családi életemről is...Nos őőő... Voltam velük mogyoródi aquwába :D meg Húgomat elvittem vidámparkba :D És azt hiszem ennyi! :D

Szóval...Skacok...Összegségében nagyon jó volt a nyaram...VELETEK! Emlékezetessé tettétek..És ezért hálás vagyok.Bár nehogy azt hidjétek ,hogy ennél jobb nem lehet:D Előttünk még rengeteg évi nyár:D Amik egyre jobbak és jobbak lesznek! 

És tudjátok mit...Most ,hogy ezeket így mind leirtam...Rájöttem...Tökéletes volt a nyaram...Hisz ha VELE együdt lettem volna és vele élem meg ezeket,akkor sok minden nem igy zajlodott le volna ,mint ahogy... Lehet ,hogy soha nem ismerem meg akkor azokat az embereket,lehet ,hogy nem is ilyen szinten bulizok egész nyáron és nem fogok beleszarni mindenbe... Minden más lett volna...És pont igy...Igy volt a jó! :)Tökéletesen!:)

És hát a szeptember átlagos sulis ,gyakorlatos melos hónap! Semmi extrával!

De itt az oktober...4 nap és költözök:) 

Új élet.Talpra kell állnom!

És tudom!

Menni fog!

Istenem micsoda emlékeim vannak! Amiket sose fogok elfelejteni és majd a vén koromba a kisunokáimnak büszkén fogom mesélni!:D És még talán a durvább most még titkos részeket is mosolyogva fogom elmesélni...Hogy igen...Ezt is megéltem és így!éS A KIS KÖLKÖK IMÁDNI FOGJÁK A STORYAIMAT,MERT ANNYIT FOGNAK NEVETNI ,MINT MÉG SOHA :) 

KÖSZÖNÖM!

i need your love...

Minden egyes nap úgy ébredek,hogy vissza akarok aludni ... De rájövök,hogy már az álmaim se szebbek a valóságnál!
A valóságot viszont én irányitom egy bizonyos szintig...  De lehet,hogy rosszul teszem... Lehet,hogy hagynom kéne ,hogy sodorjon az ár ...
Az elmúlt 13-4 napba kb itthon se voltam... Lehet jobb is volt... Sose voltam egyedül...Jól éreztem magam...Buliztam ,szórakoztam! LEhettem én bármilyen állapotba a vége mindig ugyan az lett... 

Megint ő! Akárhova megyek ,akármit csinálok a neve mindig felmerül... Az érzések pedig mélyen elásva súlynehezékként mutatkozik a szívemben...
Legszívesebben megfojtanám ... Addig ütném míg bocsánatot nem kér... Kínoznám napokig vagy akár hetekig...  Gyülölném ,utálnám ... Megmondanám neki,hogy egy undoritó patkány...  

De... Ezek helyett még is legeslegszivesebben csak magamhoz ölelném még egyszer... Még egyszer érezni akarom ,hogy szeret... Érezni ,amit akkor éreztem... Amikor már nem csak egy pont voltam a vászonon...Hanem egy jelenség...   Sok mindent tudnék írni és mesélni...

ÉS sok mindent tudnék a fejhez vágni...csúnyákat és szépeket is !  

De már már csak egyet tudok mondani őszintén ! 

Hiányzol!  

Need...

Az álmok ,amik valósággá váltak ...Amikor jobban szerettem ébren lenni ,mint álmodni...















És ilyenkor jön a viharfelhő ,amikor a boldogság közelébe érnénk...
A szükség hiánya az ami nem engedi az emberek boldogságát felhőtleé tenni...
ÉS a szükség hiányába keresnek az emberek olyan dolgokat ,amik potolhatják látszólagosan...De a látszat is csak egy köd a szemünk elött... És hosszabb távon már a kis dolgok az embereknek láthatatlan lesz...  Minnél nagyobbra és nagyobbra vágynak...Amig tönkre nem mennek :)
Volt h már én is bele estem ebbe... Újból nem fogok...Erős vagyok és talpra állok... Türelemmel várok és nem hátrálok! :)  Nem adom fel!

Élet

Ht nem tudom mi lényegeset tudnék írni,de úgy gondolom itt az ideje,hogy írjak vmit... Rég nem írtam és oka is volt... Nos hát hol is kezdjem...Család... Hát nemtudom :D MEgvagyunk... Egyszerüen probáljuk tartani a békét.... én jo kislány lenni ők meg nem belepofázni mindenbe... Kapcsolat... Hát vége...  Haverok..Jóóóó tetszik...
Amióta vége a kapcsomnak felszabadultan és gátlások nélkkül megyek mindenhova... Tetszik... Persze szar meg minden mert hát 10 hónap... De én megfogadtam magamnak,hogy én még egyszer nem hagyom h odáig süllyedjenek a dolgok mint az elöttieknél... Mindig csak türtem és sosem szoltam... És utánna én éreztem magam szarul... Nos hát vmit nagyon szarúl csinálhatok ,mert vmi sosem jo nekem ,amin véletlenül sem válik injére h változtasson rajta... PErsze ha már elpattan nálamm a húr akkor menne a változás meg minden..De az a baj h akkro már késő...  Mert,ha újra és újra megbocsáltok sose lesz jo vége... nálam 3 esély van... az Elsőt eljátszák elnézem könnyen bocsáltok... Ha a másodikat is para van és megszünik a 100% os bizalom... Ha a 3. at is eljátszák ott a vég! Nos ez van... Nem fogom túl ragozni mit miért... Én így láttam jónak és pont! Élem a picinyke kis életemet,szórakozok ..Jól érzem magamat,kikapcsolodok ...  Nyugodtabb az életem sokkal... 

Na de mit kéne még irnom...nemtudom... de nincs is kedvem rájöttem..úgy h igazából írtam egy tök felesleges bejegyzést a semmiről... De legalább vmi életjel van a blogomon :D Vmi változás lesz...megteszi...

Ez van...

Egyszer kaptam egy nagyon jó tanácsot... "Sose add fel önmagadat.Mindig legyél te... Ne mások kedvére és mások véleményére adj.Ne csicskulj be mert akkor csak olyan leszel mint a többi ostoba majom ebbe a kibaszott nagy klonozott világban" Vagy vmi hasonló képp...

Nos a napokban,hetekben még is átfutott az agyamon,hogy felkéne adnom önmagam azért h nyugodtabb legyenek a napjaim... Azaz elérjem azt a bizonyos LÁTSZAT BOLDOGSÁGOT...
Nos... Ez annyira nem hangzik jól...  De nem is vészes...

De még is... Önmagamért adjak fel másokat vagy másokért adjam fel önmagamat? Miért nincs egy kettős út ? A kettő közt nekem pont jó lenne..De hát sehogy se találom ezt az utat...
De akármelyiket is választom nem lesz se jobb se rosszabb... Ha magamat választom marad ugyan ez a helyzet... Ha másokat választok teljesen meg kell változnom... 

LEhet,hogy az útóbbi lenne jó választás... De még se... Sír a szívem mikor csak bele gondolok... Mintha csak kést döfködnének minden egyes kis porcikámba s azokat a késeket egy madzaggal irányitanák... Mindenegyes nem nekik tetsző lépésemnél a madzag rándúl és fájdalmaim lesznek... Ha úgy csinálok mindent ahogy ők a madzagot húzzák nem fogok érezni semmit...  Kibaszottúl semmit... Csak egy üres marionett bábú lennék... Akinek semmi értéke... Értéktelen játékszer...

Ámbár önmagam megtartásával nem madzagon rángatják a kést,hanem egyenesen egy céltábla vagyok...  ÉS kedvük szerint dobálóznak... És ha mázlim van el tudok ugrani előle ...

Háátt... Én még is egy olyan lány akarok lenni akit becsülnek és értékelnek...Akire büszkék a szülei... Akinek a barátja azt mondja "Igen baszki ő az én csajom és ő a legértékesebb s a legjobb" ..A szülei pedig azt hajtogatják h: Igen kisfiam jó választás volt! Ennél jobbat ha akartál volna se találhattál volna"
A barátai  szeretik és megbecsülik és biznak benne...  ÉS sorolhatnám ezt jó ideig...

Na de hát ebből még épp h a negyede megvan...  Vagy még annyi se...

Nehéz.... Főképp a tegnap estiek után... Sajnos hiába nem látszik rajtam,de egy nagyon mély érzésü lány vagyok...Aki képes kussolva türni és magába roskadni ,ha valami bántja... Nehezen lép túl...Hiába beszéli ki magából ha épp kibeszéli... Akkor is tovább agyal a dolgokon és kombinál és csak terheli és sérti a lelki világát...

SZAR! DE ez van!

Most,hogy így írkálok ide...ÉS kattogok ,hogy mit kéne leírnom és mit nem...De úgy döntöttem ,hogy semmi részleteset nem fogok leírni...  Lenyelem a savanyú citromot és próbálom kiüríteni a fejemet... És IGENIS BASSZA MEG MINDENKI... ÉN MEG FOGOM TALÁLNI A KETTŐ KÖZTI UTAT!  :) Ha kell ,akkor  majd én fogom kijárni és megcsinálni magam azt az utat... :)

Addig is ...I do not back-off! Because i never give up!!!!!!!!!!!!!!!!!!!