Egyszer kaptam egy nagyon jó tanácsot... "Sose add fel önmagadat.Mindig legyél te... Ne mások kedvére és mások véleményére adj.Ne csicskulj be mert akkor csak olyan leszel mint a többi ostoba majom ebbe a kibaszott nagy klonozott világban" Vagy vmi hasonló képp...
Nos a napokban,hetekben még is átfutott az agyamon,hogy felkéne adnom önmagam azért h nyugodtabb legyenek a napjaim... Azaz elérjem azt a bizonyos LÁTSZAT BOLDOGSÁGOT...
Nos... Ez annyira nem hangzik jól... De nem is vészes...
De még is... Önmagamért adjak fel másokat vagy másokért adjam fel önmagamat? Miért nincs egy kettős út ? A kettő közt nekem pont jó lenne..De hát sehogy se találom ezt az utat...
De akármelyiket is választom nem lesz se jobb se rosszabb... Ha magamat választom marad ugyan ez a helyzet... Ha másokat választok teljesen meg kell változnom...
LEhet,hogy az útóbbi lenne jó választás... De még se... Sír a szívem mikor csak bele gondolok... Mintha csak kést döfködnének minden egyes kis porcikámba s azokat a késeket egy madzaggal irányitanák... Mindenegyes nem nekik tetsző lépésemnél a madzag rándúl és fájdalmaim lesznek... Ha úgy csinálok mindent ahogy ők a madzagot húzzák nem fogok érezni semmit... Kibaszottúl semmit... Csak egy üres marionett bábú lennék... Akinek semmi értéke... Értéktelen játékszer...
Ámbár önmagam megtartásával nem madzagon rángatják a kést,hanem egyenesen egy céltábla vagyok... ÉS kedvük szerint dobálóznak... És ha mázlim van el tudok ugrani előle ...
Háátt... Én még is egy olyan lány akarok lenni akit becsülnek és értékelnek...Akire büszkék a szülei... Akinek a barátja azt mondja "Igen baszki ő az én csajom és ő a legértékesebb s a legjobb" ..A szülei pedig azt hajtogatják h: Igen kisfiam jó választás volt! Ennél jobbat ha akartál volna se találhattál volna"
A barátai szeretik és megbecsülik és biznak benne... ÉS sorolhatnám ezt jó ideig...
Na de hát ebből még épp h a negyede megvan... Vagy még annyi se...
Nehéz.... Főképp a tegnap estiek után... Sajnos hiába nem látszik rajtam,de egy nagyon mély érzésü lány vagyok...Aki képes kussolva türni és magába roskadni ,ha valami bántja... Nehezen lép túl...Hiába beszéli ki magából ha épp kibeszéli... Akkor is tovább agyal a dolgokon és kombinál és csak terheli és sérti a lelki világát...
SZAR! DE ez van!
Most,hogy így írkálok ide...ÉS kattogok ,hogy mit kéne leírnom és mit nem...De úgy döntöttem ,hogy semmi részleteset nem fogok leírni... Lenyelem a savanyú citromot és próbálom kiüríteni a fejemet... És IGENIS BASSZA MEG MINDENKI... ÉN MEG FOGOM TALÁLNI A KETTŐ KÖZTI UTAT! :) Ha kell ,akkor majd én fogom kijárni és megcsinálni magam azt az utat... :)
Addig is ...I do not back-off! Because i never give up!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése