A valóságot viszont én irányitom egy bizonyos szintig... De lehet,hogy rosszul teszem... Lehet,hogy hagynom kéne ,hogy sodorjon az ár ...
Az elmúlt 13-4 napba kb itthon se voltam... Lehet jobb is volt... Sose voltam egyedül...Jól éreztem magam...Buliztam ,szórakoztam! LEhettem én bármilyen állapotba a vége mindig ugyan az lett...
Megint ő! Akárhova megyek ,akármit csinálok a neve mindig felmerül... Az érzések pedig mélyen elásva súlynehezékként mutatkozik a szívemben...
Legszívesebben megfojtanám ... Addig ütném míg bocsánatot nem kér... Kínoznám napokig vagy akár hetekig... Gyülölném ,utálnám ... Megmondanám neki,hogy egy undoritó patkány...
Legszívesebben megfojtanám ... Addig ütném míg bocsánatot nem kér... Kínoznám napokig vagy akár hetekig... Gyülölném ,utálnám ... Megmondanám neki,hogy egy undoritó patkány...
De... Ezek helyett még is legeslegszivesebben csak magamhoz ölelném még egyszer... Még egyszer érezni akarom ,hogy szeret... Érezni ,amit akkor éreztem... Amikor már nem csak egy pont voltam a vászonon...Hanem egy jelenség... Sok mindent tudnék írni és mesélni...
ÉS sok mindent tudnék a fejhez vágni...csúnyákat és szépeket is !
De már már csak egyet tudok mondani őszintén !
Hiányzol!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése