Lehet,hogy ez megint csak egy hiszti ,lehet,hogy én reagálom túl...De akkor is szarul esik! Kedden még minden hú de jó...Szerdán meg már csak egy telefon hívás,hogy nem jön... Semmi sok sikert vagy,hogy ügyes legyél... Satara... Másnap csak egy sms,hogy hívj vissza... Persze későn vettem észre... Mameg felhívom és mintha egy vadidegennel beszéltem volna....Meg se kérdezte,hogy sikerült... Még csak annyit se ,hogy szeretlek bazdmeg :S Ahhh...De biztos én reagálom túl.... Sokszor volt ilyen... Még is mindig jobb lett... De szar... Itthon ülök az ágyon tök egyedül ...Pááárdooon...A kutyámmal és várom ,hogy végre történjen vmi... De semmi... Tudom,hogy szeret,tudok én mindent persze...
De....
Néha azonban szörnyen figyelmetlen, mintha kedvét lelné abban, hogy
fájdalmat okozzon nekem. Ekkor érzem, hogy olyan valakinek adtam
oda egész szívem, aki úgy bánik ezzel a szívvel, mint a gomblyukába
való virággal, mint valami henye piperével, mely csak hiúságának
hízeleg, mint egy nyári napra szóló dísszel.
Ui : Átaalakítottam kicsit a blogomat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése