A hétvégi baleset miatt Hétfő óta úgymond négy fal közé vagyok zárva!
Hétfőn még azt hittem,hogy tök jó lesz nekem ez a kis pihi. De az helyett,hogy jót tett volna inkább lehangolt az életről!
Ilyen hosszú időt tán még sose kellett maradnom a házban . Mivel járni alig tudtam így csak ha nagyon szükséges volt akkor álltam lábra.
[pl: Kaja csinálás,wc,zuhanyzás,fogmosás stb]
Alapjáraton egész nap feküdtem,tv-ztem , gépeztem...
Rengeteg aggodó levelet kaptam,rengetegen kérdezősködtetek,érdeklődtetek... Nagyon köszönöm !!!!! Már egyre jobban vagyok!
Ebbe az 1 hétbe bele esett a szülinapom is! [Okt.10.]
A szülinapom napján kezdtek elfajúlni a gondolataim .... Túl sok magány miatt tán? Hogy magamra maradtam? Nem voltam emberek közt...Nem volt társaságom csak neten és telefonba.
A szülinapomon tény. Rengetegen felköszöntöttek [több mint 500 ember köszöntött fel aminek nagyon örültem] Kaptam egy csodaszép tortát is egy "ismeretlen személytől" Akit én mára már megtudtam ,hogy ki ,de nem árulom el ;)
Viszont ami kutyaszarul esett,hogy szülinapomat itthon egyedül magányosan töltöttem! Barátom aznap nem ért rá így nem jött át! Ez is rátehetett a depimre.
Lényegében a gondolataim nagyon vegyes volt és nagyon zavarodott...
És már rá mentek az álmaimra is... [ egy két rémálom meglátogatott]
Elmélkedtem a múlton.A múltbeli kapcsolatomon és,hogy mi lenne ha... Vagy mi lett volna ha...
Sokat agyaltam azon,hogy mi lett volna,ha akkor megbocsáltok átlépem a gondokat vagy mi lett volna ha nem pont vele jövök össze és a többi...
Elkezdtek hiányozni a múltbéli dolgaim. Pl a piercingjeim,Az extrémebb kinézet... Amikor mindenki úgy nézett rám,mintha nem is tudom mit látnának... El gondolkoztam azon is ha most egy extrémebb alkatú figurával jöttem volna össze akkor is így néznék ki...? Lehetséges... lgondolkoztam azon,hogy biztos hogy akarom e ezt a kapcsolatot? És itt nem csak pasi téren hanem ismerösök,haverok terén...Tulsokat agyaltam ,hogy minek mi értelme és a többi...
Nyomasztó volt... Nagyon nyomasztó. Nem tudtam mit kezdeni magammal...Eleinte a magányomat,unalmamat evésbe folytottam... De ez csak 1-2 napig vált be... Utánna már enni se volt kedvem... Az utobbi 2-3 napba alig ettem vmicskét... Egyszerüen elment a kedvem tőle... :D Deeeeeeeeee....Hadjuk a depit...Hisz...
szombatra kitisztult a fejem. Rájöttem,hogy ez csak a magány müve... Hisz míg én a négy fal közé voltam láncolva mind végig támogattak engem... Barátom,Róka 2 nap kivételével itt volt nálam és segített nekem mindenben! A barátnőim akik éjjel nappal társalogtak velem és tartották bennem a lelket,Lívia,Nina,Luca
Barátaim akik mindent megtettek,hogy jobb kedvem legyen és kisirhattam nekik minden bánatom,Hekky,Scooty és igaz keveset beszéltünk ,de nagyon jó volt,Ádám
ÉS egyetlen nővérem ,Chii...
Köszönöm nektek :)
Holnaptól lábra állhatok,de nem terhelhetem sokat a lábam. Szóval pl egylábon ne nagyon álljak,mert nem birja a terhet és összecsuklik... Ugrándozni,sportolni nem kéne... Futkorásznom...Eröltetnem... Még nem hajlik rendesen a térdem se... Lényegében minimálisan tudom csak behajlitani... Ha tovább probálom az már erőltetésnek számit és emelett még kibaszottul fáj is. Merevítőt hordanom kell.. Persze sokkal kisebb... ÉS ez hajlik is... Bár eléggé kényelmetlen... De nem baj. negyed óránál tovább szar állnom mert elkezd fájni...Csak úgy miért ne alapon...Akkora jófej térdem van :D Az helyett,hogy pikk pakk helyr ejönne szenvednem kell vele :D Igényli hosszasan a törödést :D
Holnap kiderül,hogy el e jutok iskolába vagy sem :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése